Az exminiszterelnök alaposan kiábrándult a zöldvilágból

A klímaváltozás kapcsán az elmúlt évek intézkedései, az évről évre romló időjárási adatok, illetve a klímakonferenciák is megmutatták, hogy a 2015-ös párizsi klímaegyezmény közel sem hozza a várt eredményeket. A Tony Blair, Nagy-Britannia korábbi miniszterelnöke, a The Tony Blair Institute (TBI) neű think-tank alapítója által jegyzett újabb értekezésében igen éles kritikát fogalmaz meg a nemzetközi klímapolitika kudarcairól. A közel 90 ezer karakteres, adatokkal és példákkal bőven alátámasztott értekezésében arra figyelmeztet, hogy  

A zöldtüntetések és a klímaszkepticizmus helyett már a gazdaságpolitikai és politikai irányvonalat tekintve is pragmatikus, cselekvő fókuszra hívja fel a figyelmet, miközben hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás hatásainak érdemi kezelése és a zöldtechnológiai innovációk sokkal aktívabb és olcsóbb finanszírozása nélkül, az emberiség képtelen lesz kezelni a klímaváltozás kihívásait.  

A klímapolitika zsákutcája 

Tony Blair elemzése szerint a klímaváltozás elleni küzdelem eddigi erőfeszítései finoman szólva közel sem elégségesek. A 2015-ös párizsi klímacélok elérése – miszerint a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra kell korlátozni – egyre távolabbi álom. A nemzetközi klímakonferenciák (COP-ok) gyakran meddő vitákba fulladnak, a döntések nem kellően fókuszáltak, és a fejlett, illetve fejlődő országok közötti ellentétek kezelése sem hatékony. 

A globális kibocsátás csökkentése tehát messze elmarad a szükséges ütemből, miközben  

Ezért a szén-dioxid-megkötés, a nukleáris energia, a fenntartható légi üzemanyagok, a zöldacél és az alacsony emissziójú cement termelése globálisan finanszírozhatóvá kell váljon. 

A probléma nem egyedülálló: a JP Morgan és a Bloomberg NEF friss elemzései is hasonló következtetésekre jutottak, jelezve, hogy a globális gazdaságpolitikák újragondolása elengedhetetlen.  

A klímaváltozás hatásai ráadásul már most érezhetők, és az alkalmazkodás legalább ugyanolyan fontos, mint a kibocsátás csökkentése – erősíti meg a TBI anyaga is. 

A szénalapú energia mindent visz 

A globális energiafogyasztás és az ipari termelés továbbra is jelentős kibocsátó – emlékeztet Blair.  

Ez a tendencia különösen aggasztó, mivel a széntüzelésű energia a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók egyike. Eközben az ipari anyagok, például az acél és a cement iránti kereslet is robbanásszerűen nő:  

A kihívás tehát kettős: miközben a fejlődő országok gazdasági növekedése elengedhetetlen, ennek környezeti hatásait minimalizálni kell. 

A fejlődő világ  

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a fejlődő országok, különösen Kína, India és Délkelet-Ázsia a globális kibocsátás egyre nagyobb részéért felelősek: 2030-ra várhatóan az emisszió közel kétharmada ezekből a régiókból származik. Afrika, amely jelenleg csak a globális kibocsátás 4 százalékáért felel, a következő 30 évben megduplázza a népességét, ami hatalmas energia-, infrastruktúra- és erőforrásigényt generál.  

Paradox módon a megújuló energiaforrásokba irányuló finanszírozás a fejlődő világban az elmúlt években csökkent. Pedig Blair szerint a fejlett országoknak nemcsak a saját kibocsátásuk csökkentésére kell koncentrálniuk, hanem támogatniuk kell a fejlődőket is a tiszta technológiák bevezetésében. Ez azonban nem történhet meg anélkül, hogy a kettejük közötti gazdasági és politikai feszültségeket kezelnék, hiszen  

Technológiai innovációk és finanszírozás 

Blair értekezése kiemeli, hogy a technológiai innovációk kulcsfontosságúak a klímaváltozás kezelésében. A szén-dioxid-megkötés és a nukleáris energia központi szerepet játszhat, ám mindkettővel kapcsolatban jelentős akadályok vannak. Az utóbbit övező félelmek és a politikai döntések gyakran hátráltatják ennek a tiszta energiaforrásnak a kiaknázását. Ehhez hasonlóképpen a szén-dioxid-megkötés technológiája még nem elég olcsó vagy széles körben elérhető. Blair szerint a fenntartható légi üzemanyagok, a zöldacél és az alacsony emissziójú cement előállítása is olcsóbb finanszírozást igényel mind a kutatás-fejlesztés, mind a beruházások terén. 

Ugyanakkor a klímakonferenciákon a fent felsorolt tényezőkre alig fordítanak figyelmet. A filantrópia is fontos szerepet kaphat, de jelenleg gyakran olyan zöldkezdeményezéseket támogat, amelyek nem hoznak valódi változást, mivel nem a technológiai innovációkra fókuszál. 

Tervezési reformok szükségesek 

A klímaváltozás elleni küzdelem nemcsak technológiai, hanem politikai és gazdasági kihívás is – hívja fel a figyelmet. A fosszilis tüzelőanyagok gyors kivezetése nem működőképes, mivel – ahogyan utaltunk rá – a gazdasági szereplők és a fogyasztók egész egyszerűen a legolcsóbb megoldásokat részesítik előnyben. Blair szerint a nemzetközi tervezési folyamatok egyszerűsítése és gyorsítása elengedhetetlen a zöldenergiával kapcsolatos projektek előmozdításához. Jelenleg a bürokratikus akadályok és a hosszú engedélyezési eljárások jelentősen lassítják a megújuló energiaforrások és más zöldtechnológiák bevezetését. A finanszírozás hatékonyságának növelése és az alkalmazkodás szintén alapvető fontosságú, mivel a klímaváltozás egyes hatásai már elkerülhetetlenek. Ahogy említettük, a légi közlekedés iránti kereslet például a következő 20 évben megduplázódik, ami további nyomást helyez a fenntartható üzemanyagok fejlesztésére. 

Eljött a pragmatikus cselekvés ideje 

Tony Blair elemzése világos üzenetet közvetít:  

A szerző szerint a zöldaktivizmus és a klímaszkepticizmus közötti polarizált vita helyett pragmatikus, valóságon alapuló megoldásokra van szükség. Ráadásul a fejlődő világ vitatott helyzete és az ipari növekedés ottani kihívásai tovább bonyolítják a helyzetet. 

(Forrás: TONY BLAIR INSTITUTE FOR GLOBAL CHANGE)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: MTI/Facundo Arrizabalaga

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.